Régen sokfelé szokás volt újév napján kora reggel kint a kútnál mosdani (s nem mosakodni!), hogy egész évben frissek tudjanak az emberek lenni. A babonás hiedelmen alapuló szokás már önmagában is elgondolkoztató és sokatmondó: óév teltével újév napján minden házban új életet kellett vagy legalábbis illett kezdeni.

Az új életkezdés mibenlétét az egyénre vonatkoztatva Pál apostol fogalmazta meg találóan számunkra: „felejtem ami mögöttem van, s az előttem lévő után rugaszkodom" (Fil 3,13)

A jelen lapszámmal új életet kezd erdélyi katolikus hetilapunk, a Vasárnap is. Első látásra csak külalakilag, új (arc)vonásokkal, de szándékaink szerint a minőség szempontjából is, tartalmilag.

Új rovatok indulnak, és ezzel a sok és sokszínű anyag közlésére újabb lehetőségek kínálkoznak. Kérem ezért az Olvasókat, bátorodjanak fel, ragadjanak minél többen tollat és írjanak. Legyenek rendületlenül hűségesek az újsághoz „árban és apályban". És még valamit: másoknak is ajánlják, reklámozzák lapunkat.

Különös örömmel jelentem be azt, hogy nemsokára rádió- és tévéújság is lesz a Vasárnapban.Az egyik külföldi katolikus hetilapban olvastam a minap, hogy a 400 éve született Rembrandt (1606-1669) máig nagyhatású festészete a mesteri anyagkezelésből és a feszültséggel teli fény–árnyék hatásból táplálkozott. Szerényen bár, de lelki értelemben valami hasonlót szeretnénk mi is elérni: árnyékba borult életünknek egy-egy részletét a fényre kiemelni!

Az isteni kegyelem forrásánál lelkileg megmosdva és felfrissülve, a továbbra sem nélkülözhető hit, remény és szeretet jegyében kívánok mindenkinek kitartást, eredményekben gazdag, áldásos új évet!

Jakab Gábor

A gyulafehérvári egyházmegye 2009-ben ünnepli fennállásának ezredik évfordulóját. Ezért ötéves pasztorációs tervet dolgozott ki Élő reménység címen, a témát öt évre és külön témakörökre osztva. Célja, hogy a főegyházmegye hívei méltóképpen felkészüljenek a jubileumi évre. 2004-ben alapoztunk, ekkor tettük le a fundamentumot, a téma ez volt: életünk alapjai Istenben. 2005 a megtérés éve volt, az idei, a 2006-os év a döntésé.

Szeretett bűnös vagyok

„Nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnös miatt, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége a megtérésre"

(Lk 15,7).

Csak a fény mutatja az árnyakat. Csak Isten szeretetének fényében döbbenek rá arra, hogy bűnös vagyok. Amíg magam akarom önmagamat „megvalósítani", addig a törvény és szabály, valamint a saját magam által felállított követelmények tökéletes teljesítője akarok lenni. Így csak önmagamat szeretem rejtett gőgömben. Változni úgy tudok, ha felismerem, hogy a rosszat teszem ugyan, de akit valójában szeretek, az az Isten. őt kérem, hogy segítsen rajtam, mert belátom, hogy önerőből semmire sem jutok.

Semmire sem jutok, pedig vannak értékeim, értékes tulajdonságaim. Tudatosítanom kell, hogy ezekkel Isten ajándékozott meg engem. Istentől kapott kincseim felhasználásával, tettekkel bizonyíthatom Isten iránt való szeretetemet. „Új csizmám a sárban százszor bepiszkolnám, csak az Úrnak szerelmemet szépen igazolnám" (Ady). Helyes önbecsülésem Istentől kapott ajándékaim felismeréséből és Isten dicsőségére való felhasználásából forrásozik.

Az Élő reménység című egyházmegyei pasztorális terv hátterében az a tény áll, hogy társadalmunk számos rétegében teret hódít a reményvesztettség, a negatív világszemlélet. Ez alól a krisztushívők sem képeznek kivételt. Ugyanakkor egyházmegyénk életében jelen vannak a remény jelei is, élő, keresztény gyökerek. Ezekből új élet sarjadhat, ha Jézus Krisztushoz csatlakozva, a gondviselő Atyába vetett hittel és reménnyel merjük felvállalni hétköznapi életünket, szervezni és működtetni intézményeinket, megélni közösségi életünket.

A pasztorális terv első szakaszában személyek, családok és közösségek bevonásával a keresztségben kapott ajándékok ismételt felfedezése, a helyes istenkép és a reális énkép megalapozása volt a cél. A második szakasz ezekre az alapokra épít. Célja, hogy személyek, családok, közösségek megtapasztalják: életünk árnyoldalai ellenére remélhetünk a szerető Istenben. Témája, Jézus tanításának alapján, a helyes bűnfogalom kialakítása, a társadalmi bűnök felismerése, bánat, gyónás, a kiengesztelődés megtapasztalása, újrakezdés. Ezek által valósul meg a mi reményünk. Kedves híveinknek felajánljuk pasztorációs programjainkat az együttműködés reményében.

„Töltsön el titeket a reménység Istene, a hit teljes örömével és békéjével, hogy a Szentlélek erejéből bővelkedjetek a reményben (Róm 15,13).

Dr. Jakubinyi György

Fény és árnyék

• Újra át kell élnem az Istenhez való tartozásomat, mert ha nem, emberi mivoltom fog bomlásnak indulni.

• Ma az olyan emberi magatartás a divatos, amely komolyan veszi az anyagi létezés misztériumát, beleveti magát a hatalmas világfolyamba, de amely végülis a személy tagadását jelenti. Ez valójában a személyes szeretet mennyországától fosztja meg az embert.• A keresztény ember élete a személyes Krisztus-tapasztalaton alapszik, amely konkrét, személyes kapcsolat, az embert kiteljesítő életközösség, de ugyanakkor nem kötődik a világhoz: – Jöjj el, Jézus, de múljék el ez a világ!

• Ma az eszmény: az ártatlan ember helyett a nagyokat vétkező, majd megtérő. A bűn nem emberségünk velejárója, hanem annak megcsonkítója. Ha a bűn az embert emberebbé tenné, ha a bűn hozzátartozna emberségünk lényegéhez, akkor Jézus Krisztusnak is kellett volna vétkeznie, ami abszurdum. ő hasonló lett hozzánk, a bűnt kivéve.

• Isten a megtestesült Igében az ártatlan embert állította példaképül, és a szeplőtelen fogantatásban szintén az ártatlant tette az irgalom anyjává. Mivel Istennek ez az elgondolása rólunk, az ártatlan embert sürgősen rehabilitálni kell. Sajnos a bűnnek túlságosan is nagy rangot adtunk. Nem a bűn teológiáját kell művelni, hanem teológiai gondolkodásuknak kell belefulladnia az Istenre való rácsodálkozásba.

• Isten maga a szeretet. Az ő szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által (vö. Róm 5,5). Lelki életünknek létbeli alapjai vannak: Istenben gyökerezik.

Fr. Anaklét OFM

A dicséret áldozata

Jó dolog az Urat áldani,
énekkel magasztalni nevedet, Fölséges. (Zsolt 91)

Az egyházi év legrövidebb időszaka éppen a sokak számára legkedvesebb karácsonyi idő. Alig volt két hetünk közelebb kerülni az ünnep lényegéhez, és máris 2. évközi vasárnap van… Ennyire ne lenne tekintettel a liturgia az emberi természet sajátos igényeire?

A liturgia sohasem életidegen: alkalmazkodik hozzánk. Bár évközi vasárnapok sora következik, fehér helyett zöld lesz a liturgia színe, február 2-ig még ott vannak a fenyőfák a templomainkban, mintegy jelezve, hogy a megtestesülés misztériumának ünnepi ideje mégsem ért véget egészen.

De nem csak külsőségekben nyilvánul meg a karácsony közelsége, hanem a liturgia szövegeiben is. Karácsony, vízkereszt és Urunk megkeresztelkedésének ünnepét Isten dicsőségének megnyilvánulása határozta meg. Erről énekeltek az angyalok, ezért keltek útra a napkeleti bölcsek, ez rendítette meg a Jordánban keresztelkedőket.

Az introitus, a kezdőének megadja minden szentmise alaptónusát. A 2-7. évközi vasárnapok introitusainak témája Isten dicsősége:

2. Az egész föld téged imádjon és magasztaljon, Istenünk, / nevedet énekkel dicsérje, fölséges Urunk! (Zsolt 65.4)

3. Énekeljetek az Úrnak új éneket, / minden föld az Úrnak énekeljen. (Zsolt 95, 1. 6)

4. Színe előtt jár a fényesség és a fönség, / szentélyében erő és dicsőség!

Szabadíts meg minket, Urunk, Istenünk, / és gyűjts egybe a pogányok közül, / hogy szent nevedet magasztaljuk / és dicséreted legyen dicsekvésünk. (105.47)

5. Jöjjetek, boruljunk le, hódoljunk Urunk és alkotónk előtt, / mert ő a mi Urunk, Istenünk. (Zsolt 94, 6-7)

6. Te légy oltalmazó kősziklám és megerősített házam, / hogy megszabadíts engem! / Erősségem és menedékem valóban te vagy, / neved miatt vezess és irányíts engem! (Zsolt 30, 3-4)

7. Irgalmasságodban reménykedem, Uram. / Szívem ujjong üdvözítő jóságod miatt; / jótéteményeiért dicsőítem az Urat. (Zsolt 12, 6)

Tehát az angyalok karácsony éjszakai éneke zeng tovább az évközi vasárnapokon. Dicsérjük Istent, aki értünk emberré lett, aki megjelent közöttünk, aki üdvösséget szerzett nekünk.

Nyilvánvaló igazság: Istennek nincs szüksége erre a dicséretre, az ő dicsőségéhez mi nem tudunk semmit hozzátenni… De miért jó dolog az ember számára az Urat áldani, az ő nevét dicsérni, őt magasztalni?

Az ember akkor érzi magát jól, amikor a helyén van: amikor létrendjének és teremtményi adottságainak határait nem akarja túllépni, de ki tudja tölteni a személyes teremtésben neki szánt külső és belső életteret. Márpedig az Istent tudatosan dicsérő ember a dicsőítés során a helyére kerül: egyfelől elismeri azt, hogy az Úr hatalmas és erős Isten, elfogadja, hogy tőle függ, neki van alárendelve. Másfelől pedig, aki szívből (vagyis belátás és személyes döntés alapján) dicsőít, az annak is tudatában van, személyes tapasztalata van arról, hogy minden, amit Isten alkotott, jó: kezed művei láttán örvendezem – olvassuk a 91. zsoltárban. A 138.-ban pedig: Magasztallak, hogy oly csodásan alkottál [engem]. Ezért elfogadja saját magát is. A dicséret tehát fölemel minket Isten jóságához, elrendezi bennünk az eredeti bűn zavaró következményeit. A dicsőítő zsoltárok igazi győzelmi énekek.

Az angyalok szózata is szabadulást hirdet: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek! A mellérendelő mondatok között valójában ok-okozati összefüggés van: a jóakaratú ember istendicséretének természetfeletti következménye a békesség, az elrendezettség, a harmónia. Amire karácsony táján mindannyian vágyunk. És amiről a karácsonyi idő elteltével sem kell lemondanunk! A vasárnapi szentmisék legelején emlékezzünk erre, és ajánljuk fel a dicséret jóillatú áldozatát!

Farmati Anna sss

A Da Vinci kód sikerének „titka"

Az amerikai Dan Brown világsikert arató és világszerte tízmilliók képzeletét megmozgató könyve – hatását illetőleg – krimihez hasonlítható. Olyan jól és érdekfeszítően megírt „történet", amelyet elejétől a végéig nagyon sok izgalom és nagyon dús fantázia jellemez. Ennélfogva a mű rendkívül olvasmányos és érdekes.

Megtévesztő és félrevezető viszont az a tény, hogy az alkotás fikció és valóság keveréke egyszerre. Ezért van az, hogy az olvasó nem is maradhat közömbös vele szemben. Azok, akik kíváncsisággal kézbe veszik: vagy lelkendezve dicsőítik és valósággal rajonganak érte, vagy megbotránkoznak és csalódottan leteszik.

Mi a siker „titka"? Egyrészt a színesebbnél-színesebb sztorik sokasága (közöttük olyané, mint Jézus és Mária Magdolna állítólagos házassága), másrészt meg az egymást követő olvasói nemzedékek nagyfokú bibliai tájékozatlansága.

Egészen természetes az a tünet, hogy a nagy sikert követően és kifejezetten a témához kapcsolódóan a könyvpiacon igen rövid idő alatt több munka is megjelent, amelyek közül csak azokat sorolom fel, amelyeket jómagam elolvasás végett kézbevettem. Ezek: A Da Vinci-kód feltörése, A Da Vinci-kód megfejtése és A Da Vinci blöff.

S hogy az olvasottak után mi a szóban forgó műről a személyes véleményem? Az, hogy A Da Vinci-kód feltörése című könyv szerzőjével (Simon Cox) egyetértve „kétlem, hogy a könyv keresztények ezreit késztetné az egyház és a hitük elhagyására". De ugyanakkor egy pillanatra sem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a törekvést, hogy a szerző olyan elképzeléseket és olyan tetszetős elméleteket emel át nagyon rafináltan a közgondolkodásba, amelyek átmenetileg legalábbis sokakat megzavarhatnak.

A Da Vinci-kód megfejtése című könyv szerzője (Martin Lunn történész) nem tesz egyebet, mint hogy az olvasó elé tárja a száraz tényeket és meghagyja számára az önálló mérlegelés és ítélkezés felelős szabadságát. Többek között bemutatja azt az Edinburghtól néhány mérföldnyire fekvő Rosslyn-kápolnát is, amely a Brown-könyvben szerepel, s amelyről ilyen és hasonló fantasztikus dolgokat mesélnek a skót emberek: „alatta fekszik a frigyláda, a Szent Grál, Krisztus titokzatos evangéliuma, a templomos rózsalovagok kincse és Jézus bebalzsamozott feje". Az említett kápolnának az egyik oszlopa mellett viszont latinul, nagyon komoly tanulságul és figyelmeztetésül ez a felírás olvasható: „A bor erős, a király még erősebb, a nők még erősebbek, de az igazság mindent legyőz".

Nos, számomra legalábbis, aki elolvastam a felsorolt könyveket, a divatos „Da Vinci-sztori" végülis tényleg „blöff", a megcáfolhatatlan nagybetűs igazság pedig nem más, mint maga Jézus Krisztus, aki földünkről való elbúcsúzása órájában az utolsó vacsorán ezt mondta tanítványainak és mindenkori követőinek: „Én vagyok az út, az igazság és az élet". Én megtaláltam benne a nagybetűs Igazságot, és helyette újabb kisbetűs „igazságot" nem keresek.

Jakab Gábor

Imaév a magyar nemzet lelki megújulásáért

A 2006. esztendő különleges évfordulók ideje a magyar nemzet történelmében. Október 23-án, Kapisztrán Szent János ünnepén, az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójára emlékezünk. De emlékezünk a nándorfehérvári diadal 550. évfordulójára is, arra a győzelemre, amelyet II. Mohamed szultán támadó hadseregével szemben Hunyadi János és Kapisztrán Szent János buzdítására a hazája védelmében összefogó keresztény nép aratott. Sok más évforduló mellett főleg ez a két nagy esemény indít minket arra, hogy a 2006. évre imaévet hirdessünk a nemzet lelki megújulásáért.

Nemzetünk nagyon nagy bajban van, csak Isten irgalma menthet meg minket. Ránk telepszik az elmúlt évszázadok és évtizedek tragédiáinak és kudarcainak sorozata. Vérengzések és megaláztatások. Bizalmatlanság nemzetünkön belül, az összetartás drámai hiánya: olyan seb, amely Mohácsot hozott ránk, olyan seb, amely máig nem gyógyult be. Súlyosan nehezedik ránk a reménytelenség bűne és a csüggedés kísértése is. A térség országainál jóval korábban kezdődött nálunk a gyermekellenes magatartás. A hatalom bár jólétet nem tudott biztosítani, megengedte az abortuszt, amelyet keresztények is tömegesen elkövettek. Így mintegy hatmillió magyar nem születhetett meg.

Az 1956-os forradalom bukása után sokan a hétköznapi önzésbe menekültek a dicstelennek és reménytelennek érzett jövő elől. Kezdődött a négy fal közötti kényelmes élet, amelynek nincsen távlata. Kezdődött a nagy közös dolgokban való tehetetlenség érzése, amely elől a puszta magánéletbe menekül az ember. Sok hívő ember is kételkedik abban, hogyan lehet ma keresztényként élni. És kezdődtek vagy folytatódtak 20. századi történelmünk tragédiái után a nagy elhallgatások is. Egyre több volt az olyan dolog, amiről nem volt szabad hangosan beszélni. És gyűlt társadalmunkban a bizalmatlanság, a keserűség, a sérelmek emléke és a félelem. A hétköznapi élet látszólagos nyugalma mindezeknek az elhallgatásán épült. Az utóbbi másfél évtizedben megéreztük a szabadság ízét, de ez az időszak is hozott sok csalódást; felvetette, de nem válaszolta meg az igazságosság kérdését, a teljes igazságosságét, amely a gyengét védi. Ma is hordozzuk népünk életének lelki sebeit. Sokunk életét a szétszórtság, a reménytelenség, a pillanatnyi előnyöket kereső anyagiasság és karrierizmus, a jövőtlenség érzése és a depresszió jellemzi. Nehezen jutunk átfogó, derűs életszemléletre. Alig érezzük a jövő vonzását és ígéretét. Nem csupán anyagi nehézségek, a családok életét megnehezítő külső körülmények, hanem gyakran ez a jövőtlen gondolkodás is okozza, hogy nemzetünk lélekszáma rohamosan csökken, hogy népesedési összeomlásnak nézünk elébe.

Jézus azonban nem csüggedésre, hanem reménységre hívott meg minket. Isten színe előtt minden ember élete és az egyes nemzetek élete is igazi érték. A Teremtő terve szerint jöttek létre a nemzetek. Történelmi tapasztalataik, az élet nehézségeit megoldani képes sajátos zsenialitásuk, kultúrájuk egyéni és megismételhetetlen gazdagsága értéket jelent az egész emberiség számára, és kedves a teremtő Isten előtt. A mai nemzedékre is nagy felelősség hárul, amikor ezt az örökséget hordozza. Ez az Isten színe előtti önbecsülés egyben a többi népek iránti tiszteletünk alapja is. Felülemelkedve minden elmúlt szörnyűségen, bűnön és szenvedésen, tudjunk Isten előtt bűnbánatot tartani és őszinte szívvel, emelkedett nagylelkűséggel másoknak megbocsátani! Így léphetünk valódi közösségbe az irgalmas Istennel, hiszen ahogyan Isten szolgája II. János Pál pápa tanítja, az isteni irgalmasság ad reményt, hogy a bűn és a gonoszság mégsem okozza vesztét az egész emberiségnek.

Imádkozzunk hát ebben az évben egyénileg és közösségileg is a magyarság lelki megújulásáért. Kérjük a Magyarok Nagyasszonyának közbenjárását családjainkért, hogy nagylelkű szeretettel fogadják a gyermekeket, és mindnyájan áldozatkész segítői legyünk azoknak, akik bármilyen körülmények között elfogadják a születendő emberi életet. A boldogságos Szűz járjon közben értünk, hogy figyelmes szeretettel forduljunk az idősek és a betegek felé, hogy senkinek ne kelljen egy végigdolgozott élet után vagy betegsége terhét hordozva magányt és szükséget szenvednie. Aki az időseket megbecsüli, saját méltóságát és jövőjét becsüli meg. Szűz Mária mint a betegek gyógyítója járjon közben betegeinkért és mindazokért, akik gyógyításukért és ápolásukért fáradoznak. Szűz Mária mint a bölcsesség széke pártfogója az iskoláknak és az oktatásnak is. Kérjük támogatását, hogy hazai oktatásunk és nevelésünk minél több fiatalt elvezessen az igazság megismerésére és az igaz emberségre. Ezért vállal egyházunk minden áldozatot, hogy katolikus szellemű iskolákat tartson fenn. Mindnyájunk kötelessége, hogy Krisztus hitében az evangéliumi erkölcs szerint teljes emberségre neveljük a fiatalokat.

Az ember ugyanis nem puszta termelő vagy fogyasztó, nem egyik tétele csupán a társadalom működésének, hanem egyetlen igazi célja. Ezért kell minden közös igyekezetnek és tervezésnek az ember igazi és teljes boldogulására irányulnia. Ennek a nagy ügynek az előmozdításában vegyük ki a részünket imádságunkkal, de egyéni és közösségi tevékenységünkkel is.

Vegyünk részt személyesen vagy imádságban 2006 nagy lelki eseményein, január 15-én a Szent Margit tiszteletére rendezett közös engesztelő szentmisén, Szent István király ünnepén a Szent Jobb körmeneten, október 17-től 20-ig a fatimai nemzeti zarándoklaton, és más közös zarándoklatainkon hazánk és a szomszédos országok kegyhelyein. Egyházmegyéink programját az imaévre külön körlevelek fogják közölni. Plébániáinkon ajánljuk fel a közös litániákat, rózsafüzér imádságokat és más könyörgéseket erre a szándékra. Havonta egyszer tartsunk minden plébánián engesztelő szentségimádást a családok megújulásáért és a születendő gyermekekért. Kérjük Isten irgalmát hazánkra és népünkre. Kérjük, hogy szabadítson meg minket azoktól az új veszedelmektől, amelyek a jelenben és a jövőben hitünket és életünket fenyegetik. Kérjük a Magyarok Nagyasszonya és a magyar szentek közbenjárását nemzetünk lelki megújulásáért, hogy a magyarság Európa népei számára a megbékélés, a bizakodás és a keresztény hitben elfogadott valódi emberi értékek közvetítője legyen.

Ima

Irgalmas Istenünk! Legmélyebb alázattal, érdemtelenségünk és méltatlanságunk tudatában borulunk le szent színed előtt, hogy súlyos vétkeinkért engeszteljünk. Felajánljuk és egyesítjük imáinkat szent fiadnak, a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak értünk vállalt tökéletes engesztelő áldozatával. Édesanyánk, a mi nagyasszonyunk által terjesztjük eléd kérésünket az ő közbenjárását kérve. Egyesítjük engesztelő imáinkat az összes szentek, különösen a magyar szentek és boldogok, köztük az engesztelésben példaképeink: Árpád-házi Szent Margit és esztergomi Boldog Özséb könyörgéseivel, akik hisszük, hogy állandóan közbenjárnak értünk nálad. De egyesítjük minden élő testvérünk imáival is, hogy a sok kicsi engesztelő láng egy nagy elégtétel tüzévé legyen, és ezzel hozzájárulhassunk adósságunk törlesztéséhez.

Istenünk! Irgalmas szeretetedre kérünk, hogy amint megbocsátottál Péternek, a tékozló fiúnak, a házasságtörő asszonynak, a jobb latornak bűnbánatuk miatt, úgy töröld el tartozásunkat és mentsd meg nemzetünket a pusztulástól. Könyörülj meg Szűz Mária országán, hiszen az ateizmus miatt sokan nem tudják, mit cselekszenek. Add meg nekik a megtérés kegyelmét, hogy felismerjék bűneiket, és többé ne vétkezzenek! Fogadd el engesztelésünket elsősorban népünk, de minden ember vétkeiért is.

Azokért és azok helyett:
akik közömbösek, rosszakaratúak, akik nem ismernek és nem is akarnak ismerni Téged – Kérünk Téged,
hallgass meg minket!
akik megtagadnak, nyíltan, durván ellened
támadnak, és trágár
módon káromolnak –
akiknek a test, a pénz, az
alkohol és a kábítószer
az istenük –
akik házasságtörésben élnek –
akik nem fogadják el a gyermekeket, akikkel megajándékozod a házasságukat –
akik magzatgyilkosságot
követnek el –
akik a kicsi gyermekeket
megbotránkoztatják és megrontják –
akik nem akarnak dolgozni, csak élősködnek –
akik másokat megrágalmaznak, meglopnak,
megcsalnak, kihasználnak, üldöznek –
akik mások életére törnek –
akik önkezükkel vetnek véget életüknek –
akik egyházadat megvetik, és akik a sátánt szolgálják.
Fogadd el könyörgésünket a neked szentelt lelkek bűneiért és mulasztásaiért!
Mindazokért, akik szentségeidben, különösen az oltáriszentségben megbántanak.
Urunk, kérünk, irgalmazz nekünk!
Istenünk, kegyelmezz és könyörülj rajtunk!
Urunk, mentsd meg országunkat szent fiad, Jézus Krisztus, szeplőtelen nagyasszonyunk és a magyar szentek érdemeiért!
Miatyánk, … Üdvözlégy, … Dicsőség

Budapest, 2006. január 1.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

Dicsőség Jézus Krisztusnak!

Dicsőség mindörökké!

A magyar görög katolikusok által a liturgikus év nagy részében használt sajátos köszöntés ihlette a megújult Vasárnap egyik új színfoltjának a címét, amellyel egyházunk halmozott kisebbségben levő szerves tagja, a görög katolikus magyarság hazai közössége számára kívánunk keretet biztosítani, hogy a többségi egyházhoz és a világhoz szólhasson. Ugyanakkor abban is reménykedünk, hogy görög katolikus magyarjaink számára fontossá válik lapunk, s akkor az egyetemes egyház is szólhat a hazai görög katolikus magyarsághoz.

A bizánci szertartású életet kívánjuk tükrözni jelenének, múltjának, lelki és liturgikus sajátosságainak megfelelően. Ezt nem lehet egyik pillanatról a másikra, csak az élet diktálta menetrend szerint. Ebben a lapszámban a hangulati szinten bizonyára még lüktető karácsony-újév-vízkereszt ünnepkörre tekintünk vissza, de előre is, a soros vasárnapra, illetve az utána következő hétre.

Bazsó-Dombi Attila

Krisztus születik!

Dicsőítsétek!

A karácsonyi időszakban, amint húsvétkor is, sajátos köszöntéssel erősítjük magunkban az ünnep lényegét, amelynek teljes neve: A mi Urunk és Istenünk, az Üdvözítő Jézus Krisztus testben való születése. Különféle országok különféle népi elnevezései az ünnepnek csak egy kis részét veszik figyelembe vagy még azt sem,

sokszor sajnos az igazi karácsony jelentése elferdül. A görög katolikus egyház más megvilágításban őrzi hagyományaival azt a valóságot, hogy Krisztusnak az égből a földre való lejövetelével megnyílt az ember előtt az út, hogy a földről feljusson az égbe. Nem Télapó ünnepe ez, nem is a fenyőfáé, nem a pénzről és vásárlásról szól, hanem arról, hogy megszületett a Jézusnak nevezett gyermek, ő a Messiás, Krisztus, aki számunkra Isten és Üdvözítő. Szegénynek született, hogy minden ember megtalálja benne az igazi gazdagságot.

Az, aki otthagyta az angyalokat, arkangyalokat, trónokat, uralmakat, erőket, új úton járva, egyedül jön ki a szűzi méhből. Megjelenik mint ember, aki az istenségből jött. Gyermekként születik, hogy minden ember gyermeki bizalommal közeledhessen hozzá. Jézus Krisztus születésnapján bátran és bizalommal helyezzük lábaihoz gyengeségeinket, fájdalmainkat, de szívünket is őszinte ajándékként. „Velünk az Isten, értsétek meg, nemzetek, és térjetek meg, mert velünk az Isten!"

Vízkereszt

Angyalok a Jordán partján

Vízkeresztkor az értünk megtestesült Jézus Krisztus keresztelkedését ünnepeljük. Amint örömhírvételkor angyal érkezik a jó hírrel Máriához, ahogy karácsony éjjelén az angyali seregek vígan énekelnek: dicsőség mennyben az Istennek, s húsvétkor is angyalok fogadják az üres sírhoz érkező asszonyokat, a Jordán partjánál is angyalok szolgálnak az úrjelenés pillanataiban. „Az angyali lények örömmel és félelemmel csodálkoznak." Krisztus iránti tiszteletteljes meghajlásukkal a mennyei teremtmények hódolatát fejezik ki. Egész magatartásuk, ruhájukkal eltakart kéztartásuk, lehajtott fejük mind ezt mutatja. Mintha kendőt tartanának a vízből felemelkedő Jézusnak, talán a ruháit, melyeket a vízből történő kilépésekor magára ölt. Mozgásban van minden. Szent Pál apostol írja: Jézus Krisztus „kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. " Ezt az úrjelenést nemcsak az Atya szózata, de Krisztus személyes jelenléte is igazolja. Isten köztünk van, velünk él. A Krisztus mezítelenségét elrejteni akaró angyalok készenléte csak egy pillanatra engedi ennek felismerését. Képünkön négy angyal látható, közülük egy felfelé tekint, a világosság forrása felé, a megnyílt égre, ahonnan Isten Lelke mint galamb száll le, Jézus fölé ereszkedett. A szózat: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik." Az angyal jelenléte Isten szakadatlan dicsőítésére, a mennyei liturgiára utal.A másik három angyal lefelé néz, az emberiség szolgálatát jelezve. Hozzánk történő lehajlásukban érezhető az oltalmazó angyali gyöngédség. Az ember csak úgy foghatja fel az üdvösségtörténet titkát, ha ez felülről megadatik neki. Ebben segítenek az angyalok: figyelmünket az égre irányítják, az eseményeket szolgálatukkal mintegy elénk tárják, nekünk kínálják. Ábrahámnak három angyal formájában jelent meg Isten és közölte egyszülött fiának, Izsáknak a születését. Itt a három angyal nekünk mutatja meg az emberré lett egyszülött szeretett Fiút.

Remete Szent Antal

(kb. 251-356)

Ünnepe: január 17.

„»Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, add oda a szegényeknek és kincsed lesz a mennyekben«. E szó hallatán a ifjú szomorúan elment, mert nagy vagyona volt" (Mt 19, 21-22). A gazdag ifjú – akiről Máté ezeket a sorokat írja – nem tudta megtenni ezt a lépést, amely valóban nem egyszerű. De meg tudta tenni mindezt Remete Szent Antal – aki hasonlóan gazdag ifjú lehetett –, amikor egy alkalommal a templomi szertartáson ezeket a jézusi szavakat hallotta. Tehetős egyiptomi család gyermekeként élte gyermekéveit, de az örökséget, a földi kincseket csakhamar mennyeiekre cserélte, és Jézus szavai szerint járt el vagyonával, ő maga pedig olthatatlan vágyat érezve, hogy minél közelebb kerüljön Istenhez, a pusztába vonult és remeteként, imádsággal és munkával töltötte napjait. Az első remeték egyikeként emlegetjük őt. Sok követője is lett.

Tanításai nem olvashatók tudományosan kidolgozott előadásokban, de a róla feljegyzett történetek által betekintést kaphatunk hitvallásába, a világról és Istenről vallott felfogásába, hitébe. Egy ilyen történet szerint „Antal abba (atya, atyácska) azt mondta Poimén abbának, hogy abban áll az ember nagy munkája, hogy saját vétkét önmagára vegye Isten előtt, és utolsó leheletéig kísértésekre számítson". (A Szent Öregek könyve) Élete történetét Alexandriai Szent Atanáz (emlékünnepe január 18.) foglalta írásba.

Az ikonon Antal kezében tekercset látunk, amelyre tanításának leglényegesebb pontját írta fel az ikonfestő (az ikonfestési előírásoknak megfelelően): „Láttam az ördög földön elterjedt gyűlöletét és azt mondtam: »Ki tud elmenekülni előle?«; s egy angyal válaszolta: »Az alázat«". Az alázat a remeték nagy fegyvere a kísértések idején. Az alázat szó kezdi elveszteni jelentését napjainkban, pedig nemcsak neki, akkor, hanem mindannyiunknak most is gyakorolnunk kell.

Imádkozzunk! Az élet zaját elhagyván, csendben folytattad le életedet, mindenképpen a Keresztelőt utánozván, ó szentéletű, azért vele együtt téged is dicsőítünk, Szent Antal, atyáknak példaképe.

Főérsek a romániai görög katolikus egyház élén

A tavaly október 23-án zárult XI. általános püspöki szinódus munkálatai lehetőséget adtak XVI. Benedek pápának, hogy jobban megismerje és értékelje a hitvalló s a kommunista korszakban sok esetben vértanú romániai görög katolikus egyházat (is), amely kimagasló ajándékot kapott karácsonyra a szentatyától.

A pápa Ecclesiae Archiepiscopalis maior rangra (főérsekség) emelte a balázsfalvi székhelyű fogaras-gyulafehérvári görög katolikus metropolitai érsekséget. Az új főérsekség egyházjogi hatásköre ugyanaz, mint a pátriárkátusoké a keleti egyházak törvénykönyvének értelmében. Tehát – átvitt értelemben – annak ellenére, hogy a Szentszék csak azokat a püspöki székhelyeket tekinti valódi pátriárkátusoknak, amelyek alapítása valamely apostol műve, ebben az esetben a főérsek, Lucian Muresan metropolita egyenlő rangú lett a romániai görögkeleti (ortodox) egyház pátriárkájával, Teoctist Arapasuval.

A főérsek új méltósági elnevezést azért iktatták be a II. János Pál által 1991. október 1-jén kibocsátott Keleti Egyházak Törvénykönyvébe, hogy ne szaporítsák tovább a keleti pátriárkák számát.

Az új főérsekségi egyháztartományhoz tartoznak továbbra is a kolozsvár-szamosújvári, a lugosi, a nagyváradi és a máramarosi szuffregáneus egyházmegyék mind román, mind magyar nemzetiségű görög katolikus híveikkel s a pasztorációt bármilyen nyelven végző klérussal együtt.

A latin egyházban viszont – az egyházi törvénykönyv szerint – a pátriárkai és a prímási cím a tiszteletbeli elsőbbségen kívül nem jár semmilyen kormányzati hatalommal, hacsak egyesekről pápai kiváltság vagy jóváhagyott jogszokás nem rendelkezik. Így például az esztergomi érsek által viselt „Magyarország prímása" cím ősi pápai kiváltság és valódi kormányzati hatalommal jár.

Lucian Muresan fogaras-gyulafehérvári érsek-metropolita, akit a hazai görög katolikus egyház több mint háromszázéves történelme során elsőként ruháztak fel főérseki méltósággal, 1931. május 23-án született a Máramaros megyei Fernezelyen tizenkét gyermekes katolikus családban. Gyermekkorától papnak készült. Asztalosmesterséget tanult, majd a katonai szolgálat letelte után, 1955-ben megkezdte teológiai tanulmányait a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán. Negyedéves volt, amikor – az 1958–1959-es tanévben – a hatóságok kötelezték (négy görög katolikus társával együtt) az intézet elhagyására. Minden alkalmat felhasznál ma is arra, hogy felelevenítse Isten szolgája, Márton Áron püspök rendkívüliségét, emberi és főpapi nagyságát, életszentségét.

„Márton Áron az én püspököm volt. Most is, naponta kérem a jó Istent, ha úgy akarja, mutassa meg az egész világnak, mutassa fel egyházának eme nagy főpap lelki szépségét, jellemszilárdságát és hősiességben megnyilvánuló erényeinek a ragyogását. Ameddig az Úristen élnem enged ezen a földön, ebben a »siralomvölgyben«, Márton Áron püspök lesz egyike legszemélyesebb tanácsadóimnak, életem irányítója, mindenkoron meghatározó személyisége."

A teológiáról történt kizárása után Lucian Muresan csak kőbányában, szakképzetlen munkásként kereshette meg kenyerét. Titokban szentelték pappá 1965-ben. A rendszerváltás után Nagybányán szentelték püspökké 1990-ben. Előbb máramarosi megyéspüspök, 1994 augusztusától fogaras-gyulafehérvári érsek-metropolita. Jelenleg a Romániai Katolikus Püspökök Konferenciájának soros elnöki tisztségét is betölti.

Fodor György

Biztató

A kolozsvári Római Katolikus Pázmány Péter Szemináriumi Líceum még a diákok vakációja előtt évbúcsúztató, karácsonyt köszöntő műsoros délutánt rendezett az iskola dísztermében. A katolikus líceumban nemrég igazgatóváltás is volt, a fiatal és ambiciózus igazgató, Schuller Hajnal aggódó bábáskodása kísérte a diákok nyilvános bemutatkozóját. Fiatal, frissen végzett tanárok irányításával készültek az egyes osztályok a megmérettetésre, s ez meg a gondos begyakorlás, az ötletdús rendezés, tartalmilag gazdag és változatos műsor igazán figyelemreméltó előadást eredményezett az ünnepi hangulatban összegyűlt nézősereg, szülők, tanárok, egyházi személyiségek, a plébániaközösség tagjai előtt. Felléptek a legkisebbek s a legnagyobbak, jó ritmusban, élvezetesen előadott angol dalaikat külön értékelte a közönség, s azt is, hogy fiatal tanáraik a diákokkal együtt színpadra léptek, kísérték az éneket gitárral, segítették hangjukkal, súgtak és lelkileg együtt voltak a rájuk bízottakkal, szép életpéldát is nyújtva ezáltal. Az est fénypontja a végzős osztály Dickens-előadása volt, az ismert karácsonyi történetet állították színpadra a mogorva, majd egy váratlan álom hatására a karácsonyi hangulatot átélő Scrooge-ról. A darab igazi élményt és szórakozást nyújtott a közönségnek, amely átélte és végigszórakozta a remek mozgással, sok ötlettel megrendezett, fiatalos, eleven előadást. Összefoglalóul elmondható: a kolozsvári katolikus líceum láthatóan kezdi megtalálni helyét-szerepét, saját arculatát. Így hát a krónikásnak nem marad más hátra, mint e megkezdett út bátor folytatásához erőt, kitartást és merész kezdeményezőkészséget kívánni a fiatal csapatnak.

Bodó Márta

Mikulásmisszió

Hiszel-e a Mikulásban? Vagy tán te is mikuláskodtál?

Előestéjén hallottam egy érdekeset az ember életének három szakaszáról: az első, amikor hisz a Mikulásban, a második, amikor kételkedik létezésében, a harmadik pedig, amikor már ő a Mikulás.

Gondolom, mindnyájan a harmadik csoportba tartozunk, nem azért, mert olyan vének lennénk, hanem mert egymást próbáljuk szeretetünkkel megajándékozni. Ugyanakkor, a legelső csoportba is tartozunk, mivel Mikulás valóban létezett. Aki nem hiszi, járjon utána… és lesse meg.

Megjártam én is. Futottak utánam, és futottam én is.

2005. december 5., este fél 11 után: egy Főmikulás beszervez tervébe. Sajnos a hó, a hó, hahó, elmaradt, ellenben szép holdfényes, csillagos volt az ég (majdnem olyan, mint a KEL előtere), így más szállítási eszközökhöz kellett folyamodnom. Két szántalp helyett adódott két kerék, a szarvasokat pedig pótolta egy másik felszarvazott.

Cél: Györgyfalvi negyed három állomása.

Az elsőhöz fél 12 körül érhettem. Ismerve a terepet, könnyűnek könyveltem el a missziót ezen a helyszínen: a meglepinek egy földszinti konyhaablak előtti „éléskamrába" való becsempészését.

Nem is lett volna gond, ha gazdáék, odaérkeztemkor ki nem nyitják az említett ablakot. Tán ez sem lett volna baj, ha… nem maradnak ott mosogatni… és mosogattak… és beszélgettek… és mosogattak… és beszélgettek… (két lány)… és mosogattak… mintha egy heti mosatlan lett volna (nem akarom rossz fénybe helyezni őket), de sok(k) volt. …és én csak vártam az ablak alatt…

Közben volt alkalmam szórakozni, például egy kocsitulajdonoson, aki miután nagy dirrel-durral felrobogott és leparkolt, legalább hatszor nyitotta ki és csapta be kocsija bal első ajtaját, míg sikerült bezárnia. Ugyanez megismétlődött a jobboldali első ajtóval is. De láttam más Mikulást is, aki egy nagy színes zoknival sietett be a szomszéd lépcsőházba.

…na de végre elmosogattak a lányok. Sötét lett a konyhában, és még az ajtaját is becsukták (de az ablakot nem).

Nekirugaszkodom a becsempészési akciónak. Sikeresen megközelítem az ablakot. Nyújtom karom a recsegő zacskóba készített csomaggal. A nyitott ablak és a „tároló" fedele között jókora rés van. Reménykedem, hogy csendesen megejthetek mindent. Hát, mit ad Is… vagyis egy nagy lábosfedő: nagy csattanást. Erre felszökött mindenki, én is, hamar be egy kocsi mögé. A lányok az ablakhoz tódultak. Vesztemre, az egyik elkiáltotta magát, hogy fussunk és kapjuk el, és már indult is.

Bújtam s futottam, de most a kétkerek? nem használt.

Karikáztam át a második állomásra. Itt már próbáltam a helyzet magaslatán lenni, már csak azért is, mert a 7. emeletre kellett jussak. Kötél és kémény elmaradt, így használtam a felvonót. A kétkerekűt az előtérbe parkoltam.

Szerencsésen feljutok. ők sem alszanak. Várják Mikulást. Tudnak érkezéséről, ugyanis fontos információk hiányában, Főmikulásnak telefonálnia kellett (lebonyolításakor majd hogy ki nem pukkadt… a nevetéstől, szerencsére segítségére sietett egy, éppen akkor ott lábatlankodó kis krampusz), ezzel elárulva érkezési szándékát.

Izgulva nekirugaszkodok a feladat teljesítésének. A 7-re érkezve kitámasztom a felvonó ajtaját, hogy hamar eltűnhessek. Ráakasztom a tasakot a kilincsre, csengetek, és futás… de azt hiszitek, a csengő működött? Vissza kellett térnem, használva a jól bevált kopogtatási módszert, és azzal ereszkedtem is a földszint felé. Leérve, hallom a lépcsőházban a vihorászást. Lépnék ki, hát ugyanazon hangok érkeznek az erkélyről (ugyanis ez a kijárat felé néz). – Nahát, Mikulás, most is rajtacsíptek. Két tűz között vagy. Hogyan szabadulhatsz?

Segített a bejárat kialakítása. Ez födött. Kijöhettem, anélkül, hogy fentről meglássanak. Magasan van ez a bejárati szint, így a felvezető lépcsők és a pihenő bal oldalán levő virágtartó mögé be lehetett bújni. Csendben lehúztam oda a kétkerekűt, és kuporogtam, míg csend nem lett. Az épületet hátrafele megkerülve hagytam el.

Következett a harmadik állomás, a legnehezebb vagy a legkönnyebb – szobatársaim. Hogyan lesz meglepetés? Hát volt az először is számomra. Belépek, senki sincs itthon. Letehettem nyugodtan az asztalra (amúgy is oda került volna).

Reggel már rég elmúlt, mire szobatársaim előkerültek a paplan alól. Ott állt a közös meglepetés az asztalon. A titok megőrzésére szolgált egy általam is ismeretlen eset, mely szerint, valaki még járt szobánkban, nyomot is hagyott maga után, de nem tudtuk mi célból, mert nem volt egy világos mikulási jel. Ezáltal elterelődhetett rólam a kis mikulási csomag asztalra való kerülésének gyanúja. Később kiderült a turpisság, de jó volt abban a bizonytalanságban lenni, hogy valaki, jó szándékkal, valami szépet hagyva hátra, reánk gondolt.egy Mikulás

Emlékezés a siculicidiumra

A madéfalvi veszedelem 242. évfordulóján, január 7-én, a községközpont kápolnájában szentmisével kezdődött az emlékezés. A Bartalus Zoltán plébános és Timár Asztrik ferences szerzetes bemutatta liturgia végén a résztvevők a siculicidium turulmadaras emlékművéhez vonultak. A Zöld Péter Általános Iskola diákjainak rövid előadását követően a település elöljárója köszöntötte a jelenlévőket. „Fontos, hogy ne feledjük azokat, akik vérüket adták a szabadságért, azért, hogy ma szabadon élhessenek a székelyek Madéfalván" – hangsúlyozta Tamás József polgármester.

Az emlékezők Móricz Árpád bácskossuthfalvi református lelkész gondolatait is meghallgathatták. A Bácskossuthfalva (Belgrád melletti székely falu) népviseletébe öltözött lelkész egyike a madéfalvi veszedelem idején Bukovinába menekült, majd onnan az aldunai térségbe telepített székely családok leszármazottainak. A főhajtás rövid imával és koszorúzással zárult.

1764-ben, a Mária Terézia rendelete alapján történő határőrségi átszervezés miatt tiltakozó csíki, kászoni és háromszéki székelyek Madéfalván gyűltek össze tanácskozni. Január 7-én hajnalban a császári csapat az alvó falura támadt. Több száz fegyvertelen embert mészároltak le a körbezárt és ágyútűz miatt lángokban álló településen. A további megtorlások elől népes székely közösségek menekültek a Gyimesekbe, Moldvába, Bukovinába. Egyes történészek szerint akkor alakultak ki a moldvai csángó települések.

Csúcs Mária

Kinek kellek én?

Elzártság. Rácsok. A szabadság hiánya. Börtön. Bűnök büntetése. A bűnös töredelme, megtérése a cél. S a jóhír a megkérgesedett szívet talán itt tudja leginkább elérni. És ünnepen! Amikor a világ örül és örvendezik, s az elszigeteltség és reményvesztettség, magány közepette nem várt módon is felcsillan a remény, a szeretet. Mert van bűnbánat, és van megtérés! (Ha nem hisszük, ugyan miért járunk mi magunk gyónni, s hogy merjük a feloldozást várni?) Ezért kell a karácsonyt elvinni a börtönbe is.

Gyötrő kérdése ez a magányosnak. Fokozottan igaz ennek felvetése a személyi szabadságában korlátozott, tettei szégyenével börtönbe került ember esetében. Ki tudja e kérdés kínzó voltát enyhíteni? Az ünnep, ahogyan a belső ösztönzésére készül, vágyódik valami vagy valaki után a fegyházlakó. S a csoda megtörténik, a karácsonyi csomag kézbevételekor kisimul az ábrázat, tágra nyílik a tekintet, mosoly költözik az arcra, amely a lélek tiszta derűjének kifejezője. „Nemhiába készültem. Valakinek eszébe jutottam, rám gondolt, jószívű adományából szeretetet kaptam. Nem felejtettek el, mert szükségük van rám, értékes vagyok valakinek." Ennek felismerésében a betlehemi kisded segít, akinek jászla előtt ilyenkor leborulnak. ő az ég drága ajándéka, a bűnök megváltója, aki által tanuljuk megbecsülni egymást és önmagunkat. Ezért készülünk többet a jeles napokra, hogy azoknak üzenetéből életerőt nyerjünk.

Az idei karácsonyi püspöklátogatásra Csiszér Albert és Bodó György Az idő betelt című pásztorjátékával készültek a rabok. Mennyit ér az ember élete a politikai hatalom játszmáihoz képest? Szinte semmit, ha félre kell állítani, mert az érdek útjában torlaszt jelent. Heródes esetében ez nem meglepő, ő a dúsgazdag Octavius Augustus kegyeinek elnyerésén fáradozott. A történelmi igazságot a „színen látottak" közvetítik: a csatározáson túl még családtagjainak a feláldozására is kész Heródes király. Ezzel szemben milyen más Isten szemszögéből értékelni az embert! Az Isten hasonlóságára teremtett egyént bűneiből Jézus Krisztus szabadítja meg, hogy mindenkorra bizonyítani tudja a teremtés örömét: „és látta (…), hogy mindaz, amit alkotott, nagyon jó"(Ter 1,31). Istennek tehát felbecsülhetetlen érték az ember, akit óvnia, segítenie és a reménység által fejlesztenie kell. Ezt tudatosította a főpásztori mise, amelyet december 26-án mutatott be a csíkszeredai börtönkápolnában Tamás József segédpüspök. A szentbeszédben utalt mennyei Atyánk emberszeretetére, majd a nap szentjének, Szent István diakónusnak példáján a türelemre az élet megpróbáltatásaihoz, az ellenségszeretet isteni parancsára, hogy a rosszat sikerüljön jóval legyőzni az életben. Az isteni gyermekre-találás örömével végződik az ünnepi játék, hogy benne Istent velünkvalónak ismerhessük meg. A „függöny legördülte" utáni felszabadultságot a kedélyes beszélgetés és a látogatásra érkezett nézők tették emlékezetessé sütemény-adományaikkal. Az idei ünneplés ajándékváltozatosságait a csíkszeredai Marien cukrászda édességcsomagjai, a helyi Caritas ruhasegélye valamint az Ora Internationalis gyergyói fiókja biztosította élelem-, továbbá egészségügyi és tisztálkodási célt szolgáló adományaival. Az adakozóknak Isten fizesse jóságukat, a látogatóknak pedig érdeklődésüket.

Koncsag László

HÍREK, HIRDETÉSEK

Engesztelő imahét Felvidéken

Orosch János püspök felhívására a pozsony-nagyszombati főegyházmegye magyar ajkú hívei is csatlakoznak a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által 2006-ra meghirdetett engesztelő imaévhez. „Egyházmegyénkben ezt a meghirdetett imaévet január 18-án 14 órai kezdettel az ősi Mária-kegyhelyen, Szentantal-Bacsfán zarándoklattal szeretném megnyitni, amelyre ezennel sok szeretettel meghívom a lelkiatyákat és kedves híveiket. Bízom benne, hogy közös erőfeszítésünkkel hozzájárulunk mind saját magunk, mind híveink lelki életének megújításához és fellendítéséhez." (Pázmáneum/MK)

Állás

A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség pályázatot hirdet menedzseri munkakör főállásban történő betöltésére a gyulafehérvári székesegyház helyreállítási munkálatainak irányítására. Feltételek: műépítész vagy mérnöki szakképesítés, tapasztalat műemlékek helyreállításában, építőipari ügyvitelben való jártasság, kommunikációs és szervezőkészség, román és magyar nyelvismeret, jogosítvány. Előnyben részesül, aki ellenmérnöki képesítéssel rendelkezik. A megfelelő jelentkező kiválasztása szakbizottság előtt fog történni, ennek időpontjáról a jelentkezőket szóban értesítjük. A jelentkezőktől az alábbiakat kérjük: curriculum vitae, diploma fénymásolatban. Jelentkezés helye: Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, 510010 Gyulafehérvár, Mihai Viteazul u.21. Tel.: 0258-811602. Határidő: 2006. január 31.

Ali Agca török terrorista közelgő szabadulása

Joaquín Navarro-Valls szentszéki szóvivő nyilatkozatot tett közzé a hírt kommentálva: „A Szentszék csak most értesült a hírügynökségek révén Ali Agca esetleges szabadonbocsátásáról. A Szentszék egy jogi természetű problémával szemben az érintett bíróságok döntéseire hagyatkozik." Ali Agca 1981. május 13-án, egy szerda délutáni általános kihallgatás során követett el merényletet II. János Pál pápa ellen. A szentatya már a vasárnap déli Úrangyala elimádkozásakor nyilvánosan megbocsátott merénylőjének, majd bocsánatáról személyesen is biztosította Agcát, amikor 1983. december 27-én felkereste a római Rebibbia börtönben. A török terroristát életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, majd 19 év után, Carlo Azeglio Ciampi olasz államfő 2000. június 13-án jóváhagyta Agca kegyelmi kérését. Ennek előfeltétele volt, hogy II. János Pál pápa, a szentévre való tekintettel, levélben kért kegyelmet merénylőjének az akkori igazságügyi minisztertől, Piero Fassinotól. A szentatya levele „rendkívüli jelentőségű volt" a kegyelmi döntés meghozatalánál, figyelembe véve, hogy II. János Pál több ízben is megbocsátott merénylőjének. Miután átadták a török hatóságoknak, Agca, a merénylet előtt elkövetett egyéb bűntetteiért, szülőhazájában is börtönben maradt. Szabadon bocsátásának indokai között szerepel a „jó magaviselet" is. Miután Agca szerepe, a merénylet felbujtóinak kiléte még mind a mai napig nem tisztázódott egyértelműen, Ferdinando Imposimato olasz bíró, aki annak idején több ízben is kihallgatta a török terroristát, most annak a véleményének adott hangot, hogy szabadulása után Ali Agca élete veszélyben fog forogni, hiszen ismeri az igazságot a szerteágazó nemzetközi terrorizmus számos, idáig még fel nem derített eseményét illetően.

Történelmi freskó egy naplóban

I. Károly és Ferdinánd, I. C. Brătianu, Take Ionescu, Vasile Pârvan, Nicolae Iorga, Dimitrie Sturdza, Titu Maiorescu és más román politika-csinálók, továbbá külföldi diplomaták, írók, tudósok, művészek, görög katolikus és ortodox főpapok elevenednek meg Raymund Netzhammer bukaresti érsek (1905–1924) naplójának lapjain. A római katolikus főpap benedekrendi szerzetes volt, rendkívül művelt ember, tehetséges író és „született" diplomata. Naplója híven tükrözi a 20. század elejének román valóságát. Az anyanyelvén, németül írt kordokumentumot dr. George Guru, a bukaresti egyetem történelemtanára ültette át román nyelvre, két kötetben jelent meg. (Actualitatea Crestină)

Jubileumok 2006-ban a váradi egyházmegyében

Ezüstmisés: Duma Ferenc tb. esperes, érszalacsi plébános – június 21.; 75 éves: Tempfli József megyéspüspök – április 9.; 60 éves: Ciobanu János tb. kanonok, kerületi esperes, belényesi plébános – március 10.; 50 éves: – Egeli József Szent Katalin-telepi plébános – május 8.; Rajna József sz.e. kanonok, Caritas-igazgató, fugyivásárhelyi plébános – október 9.; Májernyik Mihály sz.e. kanonok, kerületi esperes, margittai plébános – október 6.; Rolnyik Márton tb. esperes, magyarpataki plébános – október 16.; Csilik János krasznai plébános – október 20.; 40 éves: Simon István – április 4.